Sajnos nem készítettem mostanában új rongybabát. Ő valójában Viola - volt. Csakhogy a Középső tegnap kijelentette, hogy ez a baba igazából Luke(!) lovag, úgyhogy kénytelen voltam új frizurát és lovagi öltözetet csinálni neki. A kardja a képen csak illusztráció (a horgolótű, amellyel készült a felszerelése).

Gimnáziumban egy költő volt a franciatanárom, akit ugyan nagyon szerettem, és valóban sokmindent tanultam általa, ám a francia nyelvből édeskeveset. Már régóta kacérkodom a gondolattal, hogy nekiállok, és megtanulok rendesen franciául, de csak most sikerült elhatározásra jutnom, amikor szilveszterkor azt a baromi jó, francia filmet láttam. S az még plusz másfél hónapba telt, hogy a Teach Yourself első hat leckéjét sikerüljön megkaparintanom. (Sajnos nem könyv alakban, csak a netről kinyomtatva.)

Mivel úgyis készítenék jegyzetet a magam (és majdani franciatanítványaim...) számára, gondoltam, legjobb lesz, ha egyenesen ide írkálok.

Időközönként megnézzük ezt a filmet. Mind a hármat, annak ellenére, hogy csak az első "olyan igazi".

Ezt a kiadást Trogirban fedeztem fel. Egy antikvárius árulta az erőd közelében. A borítóját valami rágcsáló kóstolgathatta, nagyon rossz állapotban volt. Ennek ellenére a bácsi elég drágán akarta adni, és nem lehetett alkudni vele. Így aztán nem is vettük meg akkor, de azóta is vágytam rá, s most meg is kaptam.

Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik a filmet, és mindazoknak, akik valódi kikapcsolódásra vágynak olvasáskor.

A könyvtárgy praktikusan könnyű, egy kézben kényelmesen tartható. A hatszáz oldal pillanatok alatt átpereg az olvasó ujjai közt. Kevés ilyen gördülékeny regényt olvastam.

Mindössze néhány alkalommal bicsaklott meg nekem a sztori: amikor fergeteges-szicíliai-lelkületű érzelmi történéseket ecsetelt a bácsi.  Ezek számomra nem hitelesek - bár nagyon könnyen meglehet, hogy csak én vagyok túl szkeptikus.

Jó könyv. De a film jobb. Olyan, mintha a bácsi a forgatókönyv kedvéért alaposabban végiggondolta volna a karaktereket. A film számomra hitelesebb. Használ neki a behatároltság, ütősebb a sztorija.

No persze, nyilván sokat dobnak rajta a zseniálisan kiválasztott színészarcok, a szereplők által megformált jellemek is.

Ilyenkor mindig sajnálom

Nem akarattal mértem az időt, csak - meglepő módon - valahogy megragadt a fejemben, hogy mikor sikerült elkezdenem festeni. Így aztán - pusztán az érdekesség kedvéért - följegyzem ide, hogy e három kreatúra pingálása 32 percet vett igénybe.

Már sokszor elmondtam, de megint csak ezt tudom ismételni: nincs nagy tudatos befolyásom arra, hogy mi születik a vásznamon.

Fölügyeskedtem az izgalmas arányú, befestett oldalú vásznat az állványomra (és közben véletlenül felfedeztem, hogy az állványt egy olyan ponton is lehet állítani, ami eddig föl sem tűnt nekem), ránéztem, és egyből észrevettem rajta a legalsó lényt.