Meglehetősen amatőr szilveszter Egerben (meg a környék)

Eger kedves a szívemnek, de az nem valószínű, hogy még egyszer ott akarnék szilveszterezni. (Ráadásul Balatonfüredről kissé (iszonyúan) körülményes odaközlekedni.)

Már korábban is kiderült számomra, hogy az egri kulturálisélet-szervezők nem állnak a helyzet magaslatán... Most is szépen elő volt készítve a Dobó tér: szilveszterikellék-árusok és forraltborkínálók kunyhói mindkét oldalon, jó nagy színpad a templom előtt, lassanként gyülekező nép. Mikor kora este átmenetileg búcsút mondtunk a térnek, épp egy zenekar hangolt. Mire azonban éjfél előtt egy kevéssel odamentünk, már csupán egyetlen ember volt a (százfelől mindenféle fényekkel agyonvilágítgatott) színpadon: egy DJ (vagymi), aki mindenféle régi, közkedvelt dalokból kevert be rövid részleteket.

Éjfélkor közösen visszaszámolt a néppel, aztán elénekelték a himnuszt, jól megéljenezték, hogy "megbünhődte már" (...), aztán folytatódott a régislágerrészlet-egyveleg.

A Kicsi nem mutatott nagy lelkesedést a mérsékelt petárdázás és kisebb magántűzijátékok iránt, így aztán végül nem is a téren bontottuk ki odasétáltatott pezsgőnket, hanem inkább hazamentünk a szállásra, a Szépasszony-völgyébe, és ott koccintottunk az újév örömére.

Bár nem tartozik szorosan a szilveszteri csavargáshoz, mégis idekívánkozik, hogy az éjfél közeledtére várva egy baromijó, francia filmet néztünk meg (számítógépről) a szálláson, amíg a Kicsi előre is kialudta magát. A címe: L'Heure d'été. Számomra nagyon fontos kérdéseket feszegetett. Hogy mi marad vajon az emberből a halála után, s vajon mi köze van annak, ami és amilyen formában az tényleg megmarad magához az eltávozotthoz, vagy akár az ún. "valósághoz". Hogy ugyan hogy döntjük el, hogy az emlékeinkből - legyen az tárgyi, vagy "csak" gondolati - mit érdemes őrizgetni-patyulgatni, és min jobb gyorsan túladni, túllépni. Hogy teljesen ellentétes dolgokat akaró, de egymást szerető-tisztelő emberek ugyan hogy juthatnak értelmes kompromisszumokra. Meg ilyesmi. Aki teheti, nézze meg! (Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem mindenkinek tetszett annyira ez a film, mint nekem.)

Szilveszter ürügyén nemcsak a Dobó téren jártunk. Ellátogattunk a közeli településekre is.

Szarvaskő kis kedves, bár talán kissé (nagyon) túlságosan is magyarkodó falucska. A falutábla mellett egy másik látható, az "Európai falu" mintájára  "Magyar falu" felirattal! Vajon mit kell tenni, hogy ezt egy falu kiérdemelje? (Vagy akár ahhoz, hogy ne érdemelje ki...?)

A vicces-kedves Betlehemet sajnos úgy kell megkeresni a (fene)nagy-Magyarország-emlékmű mögött.

Itt forgatták ám az Indul a bakterház című filmet!

Egy műkacsás táblával jelzett (jó sáros), erdei úton föl lehet kaptatni a falu fölött magasodó sziklán sejthető várrom-nyomokhoz. (Lefele jönni pláne nem egyszerű, de a Kicsi azért ügyesen megoldotta.)

Van egy bolt meg egy kocsma, sőt, még egy étkezde is, ahol (ha ki bírja várni az ember) finom, helyi nevezetességet adnak.

Bélapátfalva - meglepő módon - valójában város, és nem is Bél apátról kapta a nevét, ahogy én képzeltem, hanem a Bél-kőről, ami meg aztán Isten tudja, miről.

Az apátság ugyan zárva van ilyenkor, de azért jókat lehet mászkálni a havas romokon, meg szép, ahogy mögötte magasodik az emberformálta-fura szikla.

Szilvásvárad nem pont ilyen időhöz van kitalálva, ráadásul csak autóból szemléltük meg, mert a Kicsinek épp sikerült elaludnia, mire odaértünk, de azért érdekes hely: teljesen-totálisan konferenciázós-csapatépítős-wellness látogatókhoz van idomítva.

Maga Eger szilveszterkor is ékszerdoboz jellegű. A sétálóutcán rendületlenül zenélgetnek a különböző ízlésű (és tehetségű) pénzgyűjtők, a házak bájosak, a belvárosi utcácskák mindenfele hívogatók.

A Görög kávézó Dobó kávéja éppoly jó, ahogy mindig. S most kipróbáltunk egy egészen fura kávét is: a citromléset! (Állítólag fejfájás és másnaposság ellen nagyon jó. Elhiszem, de amúgy elég megdöbbentő íze van.) A Kobzos szobra előtti réteses sütménye továbbra is a legfinomabb. S ezúttal azt is felfedeztük, hogy a piac fölött teljesen igazi (papírvékony közepű) pizzát adnak.

A szilveszteri nép itt talán nem olyan hangos, mint egy nagyobb városban. Inkább a különböző színes parókáikkal parádéznak az emberek.

Jövőre azonban inkább valami jobban kultúrprogramszervezett városba megyünk újévet köszönteni.