Nagyi mondókái

Íme a csavargás termése - pontosabban mindaz, ami nem ítéltetett belőle kidobásra.

Azt hiszem, nagyon sokat tanultam ez alatt a két hét alatt az akvarellről meg a tusról. Nem is beszélve arról, hogy a szokásos bússzomorúságos témáim helyett most kedves, vidám gyermekversekkel kellett barátkoznom.

Igyekeztem minél többet megcsinálni, mire Kati utánunk jött. Aztán, amíg velünk volt, kiválogatta, megkritizálta a képeket (nagyon kedvesen és tapintatosan), kiselejteztük őket, és folytattam a munkát. Az utolsó két képet itthon csináltam, mert fogalmam se volt, milyen egy pulyka.

Anikó tegnap elvitte a dossziét, úgyhogy hamarosan lesz belőle gyönyörű könyvtárgy is.

Nagyon kíváncsi lennék, nem bánná-e Kati nagymamája, hogy én illusztráltam unokáinak írott mondókáit - ezt azonban már nem tudhatjuk meg. Viszont hátha valamelyik kölöknek tetszik majd...