Friss tartalom

Már nem itt, még nem ott

Már nem itt, még nem ottKedves Látogatóim!

Úgy döntöttem, abbahagyom ezt a weboldalt. Mondjuk, hogy ez egy napló volt, egy rendesigazi, papír alapú könyvtárgy, amely most betelt.

Valójában azonban arról van szó, hogy már nem érzem szükségét, hogy belekiabáljak a világba.

Hamarosan más országba költözöm. Vegyük úgy, hogy itt egy határvonal, amely elválaszt valamit valamitől (ki tudja, miket!), és mondjuk, hogy ez a honlap még az innenső oldalára esik.

Már nem írkálok a csavargásaimról, a könyvekről, amiket olvasok, a filmekről, amiket látok - bár meg kell, hogy valljam, népnevelő szívem azért bele-belesajdul ebbe a hallgatásba.

Másfelől viszont ebben a rövid, átmeneti időszakban, most újra van lehetőségem festeni, úgyhogy amit még gyorsan itt sikerül, azt megfestem, és ide is kiteszem, ahogy ezt a képet is, amely az ebben az esztendőben készült első olajképem (májusban!).

Ha később is lesznek még a világnak mutogatható munkáim, akkor bizonyára lesz majd egy másik (más nyelvű) weboldalam, s akkor annak az elérhetőségét talán ideteszem.

Minden szépeket kívánok Önöknek!

Duló Ildikó

Már nem itt, még nem ott

Már nem itt, még nem ott

2012_05_001

24x30 cm

A festmény készülésének három korábbi fázisát itt tekintheti meg.

Gévai Holdfényszürete

Gévai Csilla: Holdfényszüret - a borítókép részleteSzeretek Gévai könyvbemutatóira járni, és szeretek a Pagonyba járni. Az meg pláne jó, ha a kettő együtt jön össze.

Ott volt Gévai meg a famíliája jórésze meg néhány ismerős-kedves arc, akiket olyan jó így néha újra látni. S olyan jó, hogy mindenki ugyanolyan - egész pontosan csak még sokkal olyanabb -, mint száz évvel ezelőtt volt. (Remélem, azért ők is látják bennem a gimnazista Kókát!)

Most egyébként nem volt szerencsém, mert a kicsiket pásztorolva olyan helyen kellett állnom, ahonnan semmit sem láttam Csillából magából, és hallani sem mindent hallottam a mögöttem hangosan lelkesedő kézműves-palánták miatt. Hát, van ilyen.

A kölkök, persze, nagyon jól érezték magukat. A Kicsi lelkesen tapsolt a hegedűszónak és a mesének is. Margitai Ági mesefelolvasási profizmusa engem is teljesen megdöbbentett.

Nagyon tetszik, ahogy Gévai

Nagy feladat

Monostori Judit nemezelő kézműves barátnőm kiállítását én fogom megnyitni. Egy mesével. Soha nem csináltam még ilyesmit, úgyhogy eléggé be vagyok tojva...

Végre kiötlöttem, mi leszek, ha nagy leszek!

London Pride

Valerie Colin-Russ

London Pride

The 10,000 Lions of London

(Frances Lincoln Limited, London, 2012)

Már régen kitaláltam, hogy mi leszek, ha nagy leszek (író), de azért azzal persze tisztában vagyok, hogy ezen "foglalkozásomat" a legszerencsésebb eseben is csak halálom után fogja értékelni valaki, úgyhogy azért talán nem ártana emellé valami polgári foglalkozást is választani.

Kaptam egy gyönyörű, kicsi albumot, melynek hatására rádöbbentem, hogy milyen pályát szánt nekem a jósors, nem is értem, hogy nem jöttem rá mindezidáig!

Egy elvarázsolt nő sok éve azzal foglalkozik, hogy összegyűjtse London összes oroszlánjait. Eddig több, mint tízezer daradot talált a város különböző pontjain, de azt feltételezi, hogy még ennél is jóval több lehet.

Lefényképezi, kategorizálja a fenevadakat, utánajár a történetüknek. Ebből született ez a csoda kis könyvtárgy.

No, ennek hatására nekem nyomban leesett, hogy az én leendő foglalkozásom nem is lehet semmi egyéb, csak dragonológus.

Majdnai doktori disszertációmat Európa sárkányainak legendáiból fogom írni. Járom a világot, összegyűjtöm, lefényképezem, kategorizálom az összes fellelhető sárkányokat, utánajárok legendáik mindenféle különböző változatának - asszem

Nem tétlenkedem

Francia füzetemBár itt a weboldalon mostanában nem sok látszik belőle(m), azért nem tétlenkedem ám.

Például most írtam tele az első francia füzetemet. Ez azt jelenti, hogy a Teach Yourself French-nek már a felén túlvagyok.

Ebbe a tenyérnyi, bátran nyúzható könyvecskébe jegyzeteltem ki a leckéket, amikor lehetőségem adódott, és ezt olvasgatom újraésújraésújraésújra, valahányszor csak van egy szabad percem. A könyvjelző arra szolgál, hogy bármikor félbe lehessen szakítani, aztán meg ne kelljen keresgetni, hol is tartottam.

Nyelvtanulók figyelmébe ajánlom ezt a kisalakú, tisztességesen fűzött könyvformátumú füzetkét. Írni ugyan nem könnyű bele (általában a hasonló vastagságú noteszemmel támasztom alá a tollat tartó kezemet), olvasni viszont tökjó: egyszabadkézzel is remekül tartható, lapozható (ha pl. nem akarunk megzavarni egy - a másik karunkban tartott - elalvófélben lévő kölköt), valamint könnyedén elhurcolhatjuk bárhová, és olvashatjuk például akár