Városiak a természetben

A nagyok színházba mentek, mi meg a Kicsivel nekivágtunk a világnak. Csak úgy vaktában, térkép alapján: vajon merre lehet valami érdekes?

Eszembe jutott Drégely vára, ahol a nagyok jártak nemrég a nagypapával.

Rettentő fura volt nekem még Rétságnál (ahol viszonylag gyakran megfordulok) is tovább menni a világvége felé.

Elfelejtettem teát vinni, s egyre nagyobb kétségbe estem, hogy ezen az úton bizony nem lesz egyetlen benzinkút (vagy egyéb civilizációs itallelőhely) sem, aztán a végén szomjan fogok halni a várban.

Szerencsére Drégelyváron volt egy - valami csoda folytán - még nyitva tartó kisbolt. S nem messze tőle még egy lovagtetemszobor is, mely körül egy csapat helyi fiatal valami titkos dolgot művelhetett, így nem merészkedtem közelebb.

Az egyetlen ott kapható ásványvízzel fölszerelkezve nekivágtunk (mondanom se kell: autóval) a kátyús, latyakos útnak. Mikor egy csapat háromszurkapiszka-végű túrabotos, győztes képű idősebb jött velünk szembe fülig sárosan, már sejtettem, hogy inkább mégis a pesti fotókiállításra kellett volna mennünk.

Amikor pedig elfogyott a - még autóval is nehezen járható - út, és a lemenő nap fényében már csak egy hatalmas sártenger volt köztünk és a hegy között, melynek tetején a várat véltük sejteni, föladtuk. Még lefényképeztem ezt az óriásbékát, aztán visszamenekültünk a civilizációba.

S végül inkább egy jó kis Hrabal-Menzel filmet néztünk meg, a Pacsirták cérnaszálon címűt.