"Az én babám egy fekete nő..."

Beküldte koka - h, 03/21/2011 - 08:49

Selejteztünk a Papánál. Szörnyű így előszedegetni a rég elfeledett emlékeket! Az viszont különös élvezetet okoz nekem, ha valamit, ami valaha fontos vagy hasznos volt, de már nincs szükség rá többé, kivághatok a kukába. Szeretek rövid úton megszabadulni a fölösleges dolgoktól.

(Természetesen nekem is vannak olyan tárgyaim, amiknek a megőrzéséhez teljesen értelmetlenül ragaszkodom.)

Erre a néger babára azonban nem is emlékeztem. Amikor őt készítettem a Papának, akkora lehettem, mint most a Nagylányom! Papa sokszor énekelgette a (még az ő nagyapjától tanult!) régi slágert (Joséphine Bakerről szól): "Az én babám egy fekete nő...", ennek apropóján készülhetett a baba. (Azóta is nagyon szeretjük ezt a dalt mindketten.)

Valamiért annyira megfogott engem ez a szomorú, néger baba, hogy hazahoztam, hátha valami módon ki tudom tisztítani. Iszonyú sok időt, energiát fordíthattam akkor (huszonvalahány éve...) az elkészítésére. Fogalmam sincs, mi lehet benne belül (valami merev: drót, fa, karton?), fűszoknyáját vékony cérnából horgoltam, haját három szálanként fontam össze, ékszereit apró, színes gyöngyökből fűztem. Az arca pedig annyira, de annyira szomorú...

Bárcsak beszélgethetnék azzal a kislánnyal, aki akkor voltam, amikor ezt a babát varrtam! Bárcsak megleshetném, ahogy éppen ezt az ajándékot készíti az édesapjának! Bárcsak megkérdezhetném, miért ilyen szomorú! Most csak a babát faggathatom. Ha sikerülne neki nevet adnom, akkor talán elmesélné...

Néger baba 2. Néger baba 3.