Szeged

Szabadkáról hazafele beszagoltunk kicsit Szegedre is. Szeretem azt a várost!

A végigsétáltunk a Kárász utcán. Odalestünk, de nem merészkedtünk be a Széchenyi téren zajló telefonos népünnepélyre. Ittunk egy (az én ízlésemnek kicsit túlságosan hosszú) kávét a bezárt Virág cukrászda - csak nem szűnt meg?! - mellett. Megnéztük a kedves "csomagban kapható köztéri szobrokat".

Köszöntünk az egyetemnek. Körbejártuk a Dóm körüli szoborcsarnokot, megsimogattam a bizalmatlanul kukkoló Csontváry bácsit. Megnéztük Melocco zseniális légy szobrát.

Majd pedig visszasétáltunk a Tisza-parti fölső sétányon, ahol egymást követik a jópofa szobrok: a focicipős, a törpe család, a két lelkiszenvedős néni, a miniatűr lovas Mátyás, és végül a fantasztikus tiszavirágfelhő.

Szeretek Szegeden csavarogni - még ha csak ilyen nyúlfarknyi időnk van is.

(No persze egy hétköznapon semmiképp se hagytam volna ki az idegen nyelvű könyvesboltot, ahol valódi kincseket lehet találni.)