Esztergom

Úgy esett, hogy három napon belül kétszer is eljutottam Esztergomba. Az első egy 70 perces villámlátogatás volt: a szobros domboldalon föl a Bazilikához, kilátás a hatalmas, fehér (és rendkívül csúf) szoborcsoporttól, le a Macskaúton, kis tekergés a macskaköves utcákon, sétálóutca térbeli és lapos oroszlánokkal.

A második egy egész napos kirándulás volt ugyan, de - sajnos - elég vacak idő volt hozzá. Mindenesetre sikerült meglátogatnom egy számomra nagyon kedves remetét, és (Törökország után) végre másodszor is láttam felemás szemű macskát.

Valamint megnéztük a Duna Múzeumot, ami tényleg egészen fantasztikus: (sok)mindent ki lehet próbálni, működésbe lehet hozni mindenféle gépeket, lehet okosan pacsolni, (papucsban) rá lehet mászni egy szobányi Magyarország térképre, és nagyító segítségével megkeresni rajta a számunkra kedves helyeket. Van csatornában kúszó rongybaba, egy XX. század eleji gazdag család fürdőszobája (ami olyan, mintha egy babaházé nőtt volna meg embernagyságúra), és van egy földszinttől az emeletig erő mindenfélét csináló szerkezet (zászlót húz fel, kerekeket forgat, kalapál, pecsétel, stb.), amit - természetesen- szintén víz hajt. Mindenféle (Dunával kapcsolatos) filmek közül lehet választani, hogy mit nézzünk meg a moziteremben. (Mi a Gemencről szólót választottuk.)  S mindennek a tetejébe: valóban gyerekbarát múzeumőrök felügyelik az egészet - ami hazánkban rendkívül ritka eset.

Sajnálom, hogy Párkányba most nem jutottunk át, s a városban is szívesen csavarogtam volna még, de remélem, hamarosan újra arra járok majd, és akkor ezeket is bepótolom!