Burgerland
Igaz, hogy a német nyelv hallatán föláll a szőr a hátamon, és sok más ország van, ahova sokkal szívesebben mennék, de azért el kell ismernem, Ausztriában is vannak szépséges helyek.
Sopronból reggel nekivágtunk, hogy elérjünk annyi burgerlandi várat aznap, amennyit csak lehet.
Most nem volt annyira tiptop muskátlis az osztrák vidék, mint amilyennek emlékeimben élt, de azért hihetetlenzöld a fű, ahogy kell, és - természetesen - mindenütt ott legelnek a Milkatehénkék.
A városkákban életnagyságú rendőrfotóbábu rémítgeti szegény autósokat az út mentén. Egy határmenti magyar falucskában is találkoztunk ilyennel!
A fotón látható szélboszorkány zseniális volt! Én is szeretnék egyet!
Képtelen voltam megjegyezni a váras városkák nevét, amikben jártunk, mert mindegyik ugyanolyan kegyetlen hangzású, nyelvkitördelő németmény, hogy az borzalom. Mindenesetre nagyon kedves, barátságos helyek voltak.
Egy szépséges vár alatti városkában ebédeltünk egy bájos, echte osztrák családi csárdában, ahol a (hatalmas méretű) kutya kipécézett magának egy békebeli kinézetű, sportos öregurat, és az ő lábára telepedett le aludni az asztal alá.
Nekem úgy tűnik, minden 40 év feletti osztrák sportsétabotokkal közlekedik. Mi csak úgy üres kézzel (leszámítva a kendőben lógó Kicsit, aki békésen aludt a finom, osztrák, természeti levegőn) másztunk föl a két várhoz. Nagyon szépek voltak!
Az egyik valószínűleg egy privát hotel - legalábbis tilos volt bemenni, viszont nagy bőröndös emberek jöttek ki belőle. De jó lehet egy igazi várban éjszakázni!
A másikhoz jó hosszú, kanyargós út vezetett föl, s a kapuján csak egy tábla fogadott, hogy napi három alkalommal van idegenvezetés, máskor még a várudvarra sem lehet beszagolni
A vezetéseket nem szeretem (bár nem szép dolog egy idegenvezetőnek ilyet mondani), nem szeretem, ha terelgetnek és magyaráznak nekem, ahelyett, hogy békén hagynának, hogy a magam tempójában magam fedezzem fel a látnivalókat.
Így aztán csak kívülről néztük meg a hatalmas várat, de onnan is nagyon szép volt. A várfal fölé nyúló rész, amit le is fényképeztem, nagyon emlékeztetett engem egy fallal körülvett, zsúfolt olasz városkára - az olyanokat imádom.
Fura, hogy ennyi vár van, és szinte alig vannak kitáblázva, ha Magyarországon lenne egyetlen ilyen, száz kilométeres körzetben hirdetnék, hogy merrefelé kell eljutni hozzá. Ezeknek az osztrákoknak annyi váruk van, hogy nekik egy-egy ilyen nem olyan nagy szám?
Mindenesetre elhatároztuk, hogy visszajövünk egyszer hosszasabban, messzebbre - még több várhoz. Aztán visszatekeregtünk Bécsújhelyre városozni egy kicsit a sok természetezés után.
