Bécsújhely

Szép-szép a természet, jók a várak, megminden, de én azért mégiscsak a városokat szeretem igazán: a zegzugos utcácskákat, izgalmas épületdíszeket, szobrokat, kávézókat, könyvesboltokat.

Mikor legutóbb Wiener Neustadtban jártunk, akkor szereztük például Pamuk Snow-ját egy gyönyörű plafonigstelázsis családi könyvesboltból. Gondoltam, újra ellátogatok oda, hátha megint tartogat nekem valami meglepetést.

Sajnos ez nem jött össze. Vagy valami osztrák nemzeti ünnepen sikerült Bécsújhelyre látogatnunk, vagy az osztrákok olyan dolgozóbarátok (vagy olyan keresztények?), hogy vasárnap minden, de minden, de minden zárva van. Nem tudom.

Mindenesetre nyitva tartó kávézót is alig találtunk, nemhogy könyvesboltot. Azért a "bécsi kávé" - ők persze nem ismerik ezt a kifejezést - nagyon finom!

A tiptop-tüchtig házacskák és a makulátlan utcácskák meg - persze - néptelenül is szépségesek.

Gyakorlatilag csak a főtér környékén volt élet. Ott viszont nagyon. Mintha minden család oda vonult volna ki különféle tengeriherkentyűket enni a számtalan (baromi elegáns) bódé közé fölállított rengeteg (piros-fehér viaszosvásznas) asztalkához.

Mit tehettünk volna? Mi is ettünk egy tengeriherkenytyűs szendvicset (Isten tudja, mi volt benne, de finom volt), csavarogtunk még egy kört, csodáltuk a városka városságát, aztán búcsút vettünk az osztrákoktól, és hazaindultunk.