Nesze neked, Kóka!
Nemrég olyan lazán ideírtam, hogy nem biztos, hogy fogok még valaha olajjal festeni. Erre: tessék!
Kedvesen fölajánlottam újdonsült óvodánknak, hogy csupasz falaikra szívesen adok nekik a festményeimből. Ki is válogattam egy csokornyit a kölkeimről készültekből, melyeket amúgy sem szeretnék teljesen idegenek kezére adni, és bevittem a fényképüket az óvó néniknek.
Erre meg - ahelyett, hogy megszabadítottak volna néhány, az asztalom alatt porosodó képtől - aszonták, hogy inkább azt szeretnék, ha festenék nekik HAT képet a folyosóra az óvoda jeles napjairól.
Na, puff neki!
Ráadásul dögnehéz, vastag, egyenetlen falapokra kell festeni! Én eddig kizárólag vászonra festettem olajjal. Szeretem, ahogy a rugalmas anyag lazán belapul és visszaugrik a simogatásom alatt, szeretem, ahogy a vászon "pixeljei" közé odasimul a festék.
Leszedtem a hónapok óta ott árválkodó, hatalmas, színes maszatot az állványról, és kiraktam három falapot az asztalomra (ennyi fért oda egyszerre). Rányomtam az összes fehéremet és ultramarinomat a deszkákra, és teljes erőmből igyekeztem rásimogatni a kemény fa barázdáira, apró sérüléseire, egyenetlenségeire. Jó kis munka volt! Sajnos a kezemet nem tudtam utána lefényképezni, pedig igen jól néztem ki!
Fogalmam sincs, hogy így rendesen be fogja-e fogni a festék a fát. Fogalmam sincs, mennyire lesz tartós az ezzel a technikával készült kép egy nyitott folyosó falán.
S a neheze még csak most jön! Csupa olyan ünnephez kapcsolódó képet kell festenem, amikről eddig szinte még csak nem is hallottam...
Mindemellett nagyon-nagyon örülök a feladatnak! Mert igazából szeretek ám festeni, és így most - jó hosszú kihagyás után - ismét megérezhettem a maszatolás örömét. Mert szeretek olyan témák köré mesét kitalálni, amiken még sohasem gondolkodtam - addig sem forgok tovább a magam bombabiztosra zárt, kis világa körül. Valamint azért, mert ezeket a képeket bizonyosan nézni fogják az emberek, hiszen naponta minimum négyszer elhalad majd mellettük többszáz óvodás és a szüleik.
Az elkészült képeket jeles napok címkével teszem majd sorra közzé.



Hozzászólások
Jelentem
a második három falapot lealapoztam. Pontosabban azt tettem, hogy kiraktam őket a kölkök festési asztalvédő viaszkos vásznára, rájuk borítottam az összes maradék alapozót, föláldoztam egy textilpelenkát erre a célra, és alaposan szétdörgöltem vele a fán.
Arról azonban egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy ennek lenne bármiféle gyakorlati haszna ahhoz képest, ahogy az előző hármat "alapoztam" (márminthogy magát az olajfestéket dörgöltem, amennyire bírtam, bele a fába).
No mindegy. Meglátjuk, hogy vajon másként viszonyul-e majd az idők során az időjárási viszontagságokhoz az első három és a második három kép.
Alaptalanul
Hibavadász úr azt írja, tán előbb alapozni kellett volna. Jaj nekem! Most aztán mi lesz?!
Remélem, van még a Sün-féle alapozóból, mert akkor gyorsan rákenem a többi falapra.