A második vagy az első? - Porcelánbabás könyvek V.

Teljesen elbizonytalanodtam. Eddig ugyanis meg voltam győződve róla, hogy ez a világ második legjobb regénye. De most az merült fel bennem, hogy vajon nem ez-e a világ (első) legjobb regénye?

A Világ Legjobb Könyve ugyanis szánalmasan hamisan ér véget, ez viszont teljesen helyesen.

Istenem, de szeretnék én is olyan boszorkánnyáváltoztató kenceficét...!

Miközben olvastam, végig egy nagyon izgalmas lelkületű ismerősöm jó egy évtizeddel ezelőtti lelkesedése visszhangzott a fejemben a történetről. Sajnos így írásban nem tudom kellően kifejezően közreadni ezt a lelkesedést, pedig én is pontosan azt érzem. Leginkább ugrabugrálással, sikongatással, tapsikolással tudnám kifejezésre juttatni, de asszem, az kicsit furán nézne ki itt, a weboldalon...

Zseniális, na!

Ha netán valaki még mindig úgy lenne képes éldegélni ebben a világban, hogy nem olvasta a Mester és Margaritát, az legjobban teszi, ha percnyi késedelem nélkül nekiül. Aki meg már több, mint egy évvel ezelőtt olvasta utoljára, javaslom, vegye újra elő, üsse föl csak úgy akárhol - nem hiszem, hogy le bírná többé tenni.

(Szelíd arcú Margarita Nyikolajevna babám látványa a könyvespolcon eddig is mindig megörvendeztetett, most azonban már kicsit félek tőle - meg persze nagyon drukkolok is neki -, hogy mikor dobja le magáról egyszerű ruháját, és pattan fel a seprűnyélre...)