Filmes könyv - könyves film

Mario Puzo: The Godfather

Mario Puzo

The Godfather

(Arrow Books, Random House, UK, 1991)

Időközönként megnézzük ezt a filmet. Mind a hármat, annak ellenére, hogy csak az első "olyan igazi".

Ezt a kiadást Trogirban fedeztem fel. Egy antikvárius árulta az erőd közelében. A borítóját valami rágcsáló kóstolgathatta, nagyon rossz állapotban volt. Ennek ellenére a bácsi elég drágán akarta adni, és nem lehetett alkudni vele. Így aztán nem is vettük meg akkor, de azóta is vágytam rá, s most meg is kaptam.

Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik a filmet, és mindazoknak, akik valódi kikapcsolódásra vágynak olvasáskor.

A könyvtárgy praktikusan könnyű, egy kézben kényelmesen tartható. A hatszáz oldal pillanatok alatt átpereg az olvasó ujjai közt. Kevés ilyen gördülékeny regényt olvastam.

Mindössze néhány alkalommal bicsaklott meg nekem a sztori: amikor fergeteges-szicíliai-lelkületű érzelmi történéseket ecsetelt a bácsi.  Ezek számomra nem hitelesek - bár nagyon könnyen meglehet, hogy csak én vagyok túl szkeptikus.

Jó könyv. De a film jobb. Olyan, mintha a bácsi a forgatókönyv kedvéért alaposabban végiggondolta volna a karaktereket. A film számomra hitelesebb. Használ neki a behatároltság, ütősebb a sztorija.

No persze, nyilván sokat dobnak rajta a zseniálisan kiválasztott színészarcok, a szereplők által megformált jellemek is.

Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem a könyvet olvastam a film megnézése előtt, hiszen így nem volt esélyem a magam számára elképzelni a karaktereket. (Ezért szomorgok A gyűrűk urán meg a Harry Pottereken is; az én kölkeimnek már nincs esélyük, hogy a filmesek elgondolásától függetlenül értelmezék majd a maguk számára ezeket a meséket...)