Ál-családtörténet 1. - Irén

A húgomnak az a remekjó ötlete támadt, hogy a Nomen est...- hez - feltéve, hogy valahonnan előkerül majd a többi része is - írjak "folytatást" egészen 2000-ig! Vannak ugyanis régi-régi fotóink, amiket néhai nagy-nagynénénk őrzött meg, és ő sem biztos, hogy tudta még, hogy vajon kik vannak rajtuk - ma meg már persze senkinek fogalma sincs. Anikó azt találta ki, hogy a Nomen est...-et és azt az időt, amire Papa még emlékszik, kössük össze valamiféle ál-családtörténettel: mesékkel, amiket az ismeretlen rokonokat(?) ábrázoló fotók köré írkálok. Küldött is "kedvesen" e célra hatvannyolc darab fényképet! Nos, nem ígérem, hogy hatvannyolc ál-családtörténeti mesét fogok írni hozzájuk, de valamennyit azért megpróbálok...

Íme az első:

Irén

Irén eme fénykép kézhezvétele utáni napon hunyt el. Állítólag természetes halállal - ám ezt én erősen kétlem. Nem akarom vádolni persze szegény fotográfust sem; ő igazán mindent megtett...

Irénünk - úgy tűnik - már eleve kissé defektesen jött a világra. Az egész család szentül meg volt győződve, hogy fiú lesz, még a javasasszony is, akit Irén anyósa titokban (és nem olcsón) csalt a házhoz fia távollétében, hogy menye hasformáját és szeme fehérjét megvizsgálja.

Mikor aztán a bába - holtsápadtan - kilépett a szobából, Irén édesapja (meglehetősen illuminált állapota ellenére) azonnal átlátta, hogy valami súlyos probléma van.

- Meghalt?! - vonyította a bábaasszony arcába.

Az meg, nem tudván, kire is vonatkozik a kérdés, zavarodottan motyogta:

- Még nem... csak lány...

Ettől aztán a kedves papa nyomban kijózanodott. Jó másfél évtizeden át próbálta lányán leverni a megaláztatást, amit - véleménye szerint - ekkor szenvedett el tőle, mígnem aztán végül őt verte agyon két azonosítatlan útonálló egy kocsmából hazafelé tántorgós, tavaszi hajnalhasadtakor.

Irén élete azonban ettől sem lett sokkal derűsebb.

Édesanyja a gyászév (alig kétharmadának) leteltével férjhez ment a fent említett fotográfushoz. Házasságukból két fiúgyermek született: Iván és Imruska. A fotográfus (Istók) valamiért igen kedvelte az I kezdőbetűt.

Ez - természetesen - még nem indokolja kellően (I-rén nevű) nevelt lányához való... khm... ragaszkodását.

Mindössze három tény áll rendelkezésünkre: a fotográfus és Irén édesanyja uszkve három esztendeig voltak házasok; a harmadik év vége felé készült Irénről ez a fénykép;  Irén a fénykép kézhezvétele utáni napon - tisztázatlan körülmények között - elhalálozott.

A többi csak spekuláció.