Utas és holdvilág

Hogy ez a legjobb könyv az egész nagy világmindenségben, ahhoz kétség sem fér. Számomra.

Csak az utolsó lapját kéne kitépni. De azt nagyon!

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Mihály a nászútján a velencei sikátorok közé keveredik. Egyedül.

Úgy eltéved, hogy a regény végére kis híján megtalálja önmagát. (De mégsem.)

Imádott gimnáziumi olasztanárom, Galasi Zsuzsa (az ő hatására mentem olasz szakra a főiskolán, neki köszönhetem, hogy beleszerettem a nyelvtanulásba) ajánlotta nekünk ezt a könyvet.

Gyakorlatilag azonnal megtanultam kívülről.

Addig bolyong, míg sikerül teljesen feladnia a pózt, melybe évtizedeken át belemerevedett.

Úgy éreztem - és ez az azóta eltelt... no, lássuk csak, mennyi is... tizenhat (?) év alatt mit se változott bennem - minden mondata rólam szól.

Mihály és Erzsi, Tamás, Éva, Ervin és János - mind én vagyok. Lelkem szétcincált darabjai.

Mintegy fensőbb útmutatásra oda keveredik, ahová minden út vezet.

Szerb Antal zseni volt, ez biztos. Olyan virtuózként bánik a magyar nyelvvel, ahogy senki más. (Pedig nem is ez a legjobb szövegeket tartalmazó regénye, hanem a Pendragon legenda.)