Festés VIII. - Az utolsó fázis

1. Nem voltam különösebben vad kedvemben, mikor a vászon elé ültem. Csak egy kicsit. Így nem hatalmas sárkányka született, csak egy kicsi.

Ritkán csinálok ilyesmit, de most vázlatot is készítettem egy cetlire, hogyan fog majd tekeredni a jószág.

Először kitaláltam, hogy az égtenger maszatjai között hogy lenne logikus, aztán lerajzoltam papírra ceruzával, majd pedig a vászonra ecsettel.

2. Napsárgával kifestettem az egészet. Ez lesz az alapszín,a pikkelyek alatt, amiket festőkéssel nyomkodok majd a sárkánykára.

Azért választottam ezt a színt, mert ez szépen fog kivillani a pikkelyek alól, illetve a körvonal mentén.

És mert így a sárkánykának biztosan lesz valami köze a finom meleg-hívogató égbolthoz.

3. Gondolkodtam, hogy egészen meleg színű legyen-e a sárkány, de végül úgy döntöttem, hogy nem.

Zafírt választottam a pikkelyekhez, a kuporgó színét, de természetesen a napsárga alapon ez teljesen máshogy fog hatni, mint korábban fehérrel keverve.

Így a jószág se nem egyértelműen meleg-hívogató, se nem egyértelműen hideg-elutasító.

Jó sok sűrű festéket veszek föl a festőkésre, és apró mozdulatokkal nyomkodom a vászonra, hogy a pikkelyek valóban térbeliek legyenek.

Ügyelek, hogy a körvonal mentén meghagyjak egy keskeny napsárga sávot, és hogy a test különböző pontjain is jól láthatóan kivillanjon a meleg alapszín. Ettől a jószág ragyogóbbnak tűnik majd.

4. A szemek, száj és orrlukak helyéről fölkapartam a friss festékréteget, úgyhogy gyakorlatilag a már rég száraz égtenger színére festettem rá őket a legeslegvékonyabb ecsettel.

Majd pedig ugyanezzel a vékony ecsettel vastag narancsszín festékfoltokat kentem a zafír pikkelyek tetejébe sárkánytaréjnak.

És ekkor rádöbbentem, hogy ez a jószág, akit most festettem ugyanaz, aki Lídia altatóján szerepel. Csak itt most valahogy kevésbé céltudatosan viselkedik...

5. Az viszont egyértelmű, hogy a farkával mutat valahová. Egy ajtóra. És akkor már az is világos, hogy abban az ajtóban valakinek állnia kell.

Oda is festettem.

Ilyen határozott, sötét folt nincs mégegy a képen. Hacsak nem a sárkány szeme...

6. Ettől az alaktól (az ő élesen kirajzolódó körvonalától) viszont teljesen egyértelművé vált számomra, hogy a kuporgóm jéggé fagyott már egymagában. Az égbőlpottyant tűzmacska se bírja megolvasztani jégpáncélját. A sárkányka se fúj rá lélekmelengető varázstüzet, csak nézi őt szomorúan.

Hát a kuporgó mit néz? A semmibe réved a tekintete. Pedig, ha csak egy ici-picit fölemelné a fejét, láthatná, hogy az az alak ott a küszöbön vár valamit. Valószínűleg tőle.

De nem néz föl. Ő is vár. (Hogy mire, azt itt most ne firtassuk!)

Most már egyértelmű, hogy a sárkány és a macska is várakoznak. Egyedül a boszorka tette meg a kötelességét (Vajon mi volt az?!), úgyhogy ő megy is tovább, a dolgára. A többiek mind a cselekvés előtti pillanatban vannak. De hogy ki fog lépni, merre és ugyan mit - egyelőre rejtély.

Így hát a cím egyértelmű: Várakozók.

7. Aláírás, dátum. (Először túl gyöngybetűs lett, úgyhogy letöröltem. Ez a második verzió.)

Ha valaha bekereteztetem ezt a képet, sárkányszín keretet fogok neki választani.

Itt a vége, fuss el véle!

A korábbi hét fázisról az Így készül című menüpont alatt olvashat.