Kukarugdosás helyett

- Mama, miért fested magad mindig ilyen csúnyának?

- Hm.

Az éjjel megint sikerült egy kukarugdosós önarcképet pingálnom, és most aztán bajban vagyok.

Merthogy az ilyet még akkor lendületből be kellett volna fejezni, amíg az a hangulat tartott. Ehelyett azonban föladtam - nem túl jó ám egy szál olvasólámpa fényénél színeket kevergetni -, és egy világfájdalmas spanyol könyvön aludtam el.

Most meg már aztán fogalmam sincs, hogyan is fejezhetném be...

Lehetne mögötte kedves, színpompás meseváros (kaparászással - hogy azt is bemutathassam), az lenne a jó kis groteszk kép: a mesélő véletlenül belelóg a meséjébe... Csakhogy ez azt jelentené, hogy sok napig nézegethetném még szörnyű képmásomat, és ez nem biztos, hogy jó ötlet.

No, majd meglátjuk!

Közben eszembe jutott egy vers, amely külső szemlélő számára tán csak nagyon lazán kapcsolódik ide, én azonban imádom.

---

Ebből lett végül Az elfeledettek című kép.