Varázsbolt

Kedves Festő!

Két télen is jártunk Trogirban szilveszter környékén. Rengetegszer láttam az Ön boltját (merthogy azt hittem, csupán egy festékbolt), ahogy sétálgattunk a városban, ám mindannyiszor zárva volt.

Egyre inkább biztos voltam benne, hogy ebben a boltban Varázsfesték kapható, s ha olyannal festhetnék, Rendesigazi Festő lehetne belőlem.

Rengeteget gondolotam az Ön bezárt boltjára, álmodtam is róla, sőt, meg is festettem. A kép címe Zárva, mert az volt a fejemben, hogy el vagyok zárva a lehetőségtől, hogy valaha Rendesigazi Festő lehessek, hiszen a bolt, ahol az ehhez szükséges Varázsfestéket megvehetném, örökké zárva van.

Két hete azonban, ahogy Trogir utcáit jártuk, már a saroknál láttam, hogy ezúttal másképp lesz. Úgy tűnt, az Ön boltja végre-valahára nyitva van - eljött tehát az idő: bemegyek, és megveszem azt a Varázsfestéket.

Beléptem, és láttam, hogy egyáltlán nem is festékbolt. El se tudom mondani, mennyire csalódott voltam. Arra gondoltam, hogy lám, elveszett a lehetőség (sőt, nem is volt - csupán én képzeltem), hogy valaha Rendesigazi Festő lehessek. Hiszen nem is létezik a Varázsbolt, ahol az ehhez szükséges Varázsfestéket megvehetném. Ahova keveredtem, valószínűleg mindössze egy a sok souvenir shop közül, ahol a turisták rengeteg pénzért vászonra nyomtatott Trogirfestmény-hamisítványokat vehetnek.

Aztán Ön beszélni kezdett hozzám, én pedig szétnéztem, és megláttam meseszép festményeit. Annyira kedves volt velünk! Mesélt az életéről, azt ígérte, készít egy gyönyörű keretet annak a képnek, amelybe beleszerettem...

Amikor elbúcsúztam Öntől, azt mondtam, biztosan fogunk még találkozni - és komolyan is gondoltam.

Csak később jöttem rá, hogy semmiképp nem engedhetjük meg magunknak, hogy megvegyük azt a festményét. (Sőt, semelyiket.)

Legalább százszor sétáltam a műhelye közelében a trogiri két hetünk alatt, de nem volt merszem belépni az utcájába. Azt határoztam, amint hazaérek, írok Önnek - s lám, épp ezt teszem.

Tudja, azt gondolom, valóban fogunk még találkozni egymással.Talán éppen Prágában (legkedvesebb városaim közé tartozik az is), ahol Ön telente él.

Addig is mindenféle szépet-jót kívánok Önnek! Sosem fogom elfelejteni első találkozásunkat.

Kóka